Home Page Image

Történelem


 


A kolostor rövid története

A ferencesek a 13. század közepe táján, de mindenképpen 1278 előtt telepedtek meg Sopronban a város ekkor meginduló fejlődésének eredményeképpen. Máig fennálló, Szűz Mária tiszteletére szentelt gótikus templomukat és rendházukat a főtéren építették fel, ami megteremtette a lehetőségét annak, hogy a tehetősebb főtéri lakosokkal szoros kapcsolatot építsenek ki - ami a kolostor felvirágzását nagyban elősegítette -, másrészt hogy részt tudjanak vállalni a kolostor kapuja mellett elterülő piactéren a vásárok alkalmával összecsődült népsereglet lelki gondozásában.
A soproni kolostor a középkor folyamán a mariánus provincián belül a győri őrség (custodia) felügyelete alá tartozott a győri, pozsonyi és szombathelyi rendházakkal együtt. Korai történetéről viszonylag kevés forrás tájékoztat. Itt tartották 1340-ben és 1344-ben a tartományi káptalant. Feltételezhető, hogy városon belüli népszerűségének jeleként kell értékelni a Szent Mihály-egyház plébánosaival többször (1356, 1439, 1464, 1519) támadtpereit, amelyek kiváltó okai egyértelműen nem állapíthatók meg. Eddigi ismereteinket a két egyház kapcsolatáról egy adattal lehet kiegészíteni: mikor 1388-ban az első név szerint ismert soproni gvardián, Miklós testvér a soproni tanács előtt felmutatja VI. Ince és XI. Gergely három bulláját, a tanács az átíró oklevél záradékában a következőket említi meg: ". nehogy az eme bullákban a testvéreknek biztosított jogok és kiváltságok nem ismerete és bizonytalansága miatt a Szent Mihály-egyház plébánosa és a testvérek között a jövőben per támadjon." A megjegyzés kétségtelenné teszi, hogy a két egyház között 1388-ban is nézeteltérés támadt, nyilván azért, mivel a ferencesek jelentős kiváltságait következetesen felhasználni törekvő kolostor csorbíthatta a jóval korábban alapított plébánia jogait és ezáltal - közvetve - jövedelmi forrásait.
A kolostorra az 1460-as évek obszerváns támadásai nem gyakoroltak nagyobb hatást, a Mohácsi katasztrófa évét konventuális rendházként érte meg, ami azt jelentette, hogy nem kellett lemondania a már régóta élvezett, a soproniaktól és a környékbeli nemesektől kapott ingatlanokról (malmok, rétek, szántóföldek, szőlők) és ezek közvetlenül vagy haszonbér útján jelentkező jövedelmeiről, amelyekről a következő fejezetekben még részletesen szó esik. A soproniak adatolhatóan az egész középkor folyamán gyakran emlékeztek meg a ferencesekről, végrendeleteikben (1400-1541) a Szent Mihály-plébánia és a Boldogasszony-egyházat követően a legtöbbször nekik juttattak adományt, a népszerűség tagadhatatlan jeleként. A kolostor virágzó helyzete késztette a segesdi tartományi káptalant 1409-ben arra, hogy elrendelje: minden papjuk a soproniak lelki üdvéért hat, az elhaltakért négy misét fog mondani, pappá nem szentelt szerzeteseik pedig szokásos imáikat fogják elvégezni.
A 16. század elejéig hanyatlásának csupán egy jele mutatkozik: Mátyás király 1490-ben többek között a soproni ferences egyház megreformálását is elrendelte. Ez azért érdekes, mivel tudjuk, hogy az ezt megelőző évek során a rendházban jelentős építkezések folytak, melynek közepette 1488-ban a templom még búcsúengedélyt is nyert, 1467 után másodízben. Talán ezt az átmeneti hanyatlást próbálta a soproni tanács azzal ellensúlyozni, hogy magára vállalta a kolostor felújítására szánt pénzösszegek felhasználását, amely szerep a következő évtizedekben - mint alább látni fogjuk - odáig fejlődött, hogy "gazdasági szakembert" ültettek a kolostor élére. A soproni ferencesek részt vettek 1518 augusztusában a varasdi tartományi káptalanon, ahol a konventuálisok rendházaik megreformálásáról hoztak döntéseket. Ezt követően már a többi kolostor mellett a soproni nevében is ott találjuk a "de observantia" jelzőt.

A templomgondnokok és számadásaik »

 
 
   
  készítette: pgw.hu