Home Page Image

Történelem


 


A testvérek

A soproni kolostor lakóinak középkor végi létszámát nem lehet pontosan meghatározni, hiszen a számadó templomatyák - gazdasági feljegyzésekről lévén szó - ritkán tartották fontosnak annak meghatározását, hogy személy szerint kinek vagy kiknek a hasznára költekeztek, általában összefoglalóan "testvérek"-et írtak. Noha a két számadás megőrizte tizenhárom szerzetes keresztnevét, az említések időben megoszlanak az 1518-tól 1526-ig tartó időszak bejegyzései között. Az 1519-es esztendő adatai mindenesetre arra utalnak, hogy ekkor is legalább nyolc rendtaggal számolhatunk, hiszen ebben az évben hét testvérről és az éppen Ákos gvardián helyére érkező Zsigmondról olvashatunk. Sopron német nyelvű lakosságához alkalmazkodva a kolostor szerzeteseinek túlnyomó többsége német anyanyelvű lehetett, így teljesen érthető, hogy az első számadás készítője a magyar nemzetiségű István testvérrel és Zsigmond gvardiánnal kapcsolatosan bejegyzéseiben mindig szerepeltette az ungarisch-t jelzőként.
A város és a kolostor kapcsolatairól értesüléseink hiányosak. Az első számadás a tanács perselybe (in der puxsen) dobott 83 dénárjával kezdődik, más esetben a város vezetősége csupán élelemmel kedveskedett a kolostor lakóinak. A tárgyalt időszakból 49 soproni végrendelet ismert, ezek közül a kolostorról vagy a testvérekről tizenháromban emlékeznek meg, azaz a végrendelkezők kissé több mint negyede tüntette ki bizalmával a ferenceseket. A kedvező arány kellően mutatja a rendház helyi elfogadottságát, aminek feltételezett mértékét az sem befolyásolja, hogy a végrendelkezők csaknem harmada világiegyházi személy, akik a középkor kései szakaszában köztudomásúlag egyre inkább vonzalmat tanúsítottak a koldulórendek iránt.
A Mohács előtti évek krónikájához tartozik a Kristóf testvér ellen lefolytatott eljárás is. A rendház prédikátorát 1524-ben azzal vádolták meg, hogy prédikációival Luther eszméit terjeszti. Az ügy kellemetlen voltát csak fokozta az, hogy a rendház ekkori templomatyját, Moritz Pált október végén lutheránus könyvek terjesztése miatt idézték törvény elé. Noha Kristófot és Pált végül egyaránt felmentették, az eset a számadáskönyvben is lecsapódott: 1524. július 23-án Moritz azért vásárolt halat, mivel az "őr és a provinciális itt volt". Majd decemberben azzal indokolta egy mérő zab kolostorba küldését, hogy "az őr itt volt Kristóf úr ügyében".
Érdekes adatokat olvashatunk ki a számadásokból a testvérek Sopron környéki tevékenységéről, illetve rendi kapcsolatairól. A "Sopron környéki" meghatározást azért fontos hangsúlyozni, mivel a templomatya természetszerűleg akkor tett csak említést szerzetesei ténykedéséről, amint azok elhagyták Sopront, és így élelmezésre szorultak. Többször hallunk arról, hogy a testvérek - egyedül vagy együtt - a kerületbe (auf die terminey) mentek koldulni. Az alamizsna-gyűjtés mértéke szüreti időben tetőzött, amikor is saját kocsijukkal - amelyet olykor bérelt lóval húzattak - és saját kocsisukkal vagy erre a célra felfogadottakkal járták a környéket, hogy a hívek leszüretelt terméséből részesüljenek. Az efféle begyűjtést követően néha saját szőleik szüretelésén is részt vettek, bár ezt jobbára a számadó által fizetett szőlőmunkások végezték.
Mivel a kolostor a győri őrség (custodia) alá tartozott, természetes volt, hogy a győri őr (custos) évente egy-két alkalommal felkereste a kolostort.4 Rendszeres látogatását az elöljárók számára kötelező vizitációs gyakorlat eleve indokolttá tette, de felkereste Sopront akkor is, amikor a kolostort érintő fontosabb ügyekben kellett intézkednie. 1519 tavaszán például a kolostor és a helyi plébános között támadt nézeteltérés elsimításában vett részt, fél évvel korábban pedig érkezését követően - ismeretlen ügyben - rögtön futárt indítottak a provinciálishoz Trencsénbe; 1524 júliusában viszont a provinciálist, Lippai Ferencet kísérve érkezett Sopronba, mint említettem, Kristóf prédikátor ügyében. Jövetelekor a templomatya általában a szokottnál bőségesebb lakomáról gondoskodott. A kolostor és a győri elöljáró közötti kapcsolat persze nem merült ki a custos gyakori soproni jelenlétével: a gvardián vagy a testvérek Győrben hasonló gyakorisággal keresték fel elöljárójukat ügyeik intézése végett.
A provinciális (minister provincialis) jöveteléről már ritkábban emlékeznek meg forrásaink: említett látogatásán kívül 1519 elején és 1520 nyarán is megjelent Sopronban, utóbbi alkalommal a nemzetiségi hovatartozásra érzékeny templomatya hangsúlyozta is a rendtartomány vezetőjének - Segesdi Antalnak (1520-1523)7 - horvát származását; szerencsére a precíz számadó más alkalommal arról is említést tett, hogy 1519 utolsó napjaiban Antal soproni testvér azért kerekedett fel, hogy a provinciálishoz utazzon, korántsem elképzelhetetlen, hogy gvardiáni kinevezése ügyében, hiszen a következő évben már valóban mint elöljáró képviselte kolostorát a rendi káptalanon.
Természetesen a gvardiáni cím mindenkori tulajdonosa volt az, akinek az utazásairól a legtöbbet hallunk. A testvérekkel ellentétben, akik az 1518-as varasdi káptalanon kívül Sopron közvetlen körzetét, a kolostor alamizsna-gyűjtésre kijelölt kerületét nemigen hagyták el - például egyszer arról hallunk, hogy Lánzsérra mentek -, a gvardián gyakran utazott távolabbra is, a közeli Kismarton mellett Pozsonyba a helyi ferencesekhez, vagy akár Budára is. Egyszer ugyanakkor a katzendorfi (Ausztria) gvardián vendégeskedett Sopronban. Látszólag szoros kapcsolatot ápoltak a győri őrséghez tartozó többi rendházzal: Pozsonyból érkezett például a magyar Zsigmond gvardián, de az is előfordult, hogy az őr innen hazatérőben ejtette útjába Sopront. Sajnos nem tudni, hogy a szombathelyi ferencesek egy esetben miért küldtek a kolostorba négy forintot, de az adat mindenképpen további például szolgál a soproni ferencesek élénk nyugat-magyarországi rendi kapcsolataira.

A kolostor és a templom fenntartása »

 
 
   
  készítette: pgw.hu