Home Page Image

Történelem


 


A kolostor és a templom fenntartása

A templomatyák elsődleges feladata az volt, hogy tevékenységükkel megteremtsék az anyagi feltételeket a szerzetesek ellátásához, a liturgikus feladatokra szükséges eszközök beszerzéséhez és a kolostor, illetve a templom folyamatos karbantartási munkálataihoz. Ezt a kötelezettséget Gräzer és Moritz híven el is látták, feljegyzéseik pedig a következőkről tanúskodnak:
Annak ellenére, hogy a leggyakoribb kiadás a szerzetesek élelmezése volt, az erre fordított összeg nem tűnik annyira jelentősnek. Ha az első számadást vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a templomatya az 1518-1522-ig tartó összes kiadásnak 20,7%-át, 84,5 fontot fordított élelemre. Ha az 1518-as és 1522-es töredék éveket egy évnek számoljuk, akkor ez átlagban csak évi 21 font (16,6 magyar forint) kiadást jelentett. Ennek magyarázata az lehet, hogy a gabonaterményben a kolostor részére fizetett haszonbérek fedezhették a kenyérszükségletet, továbbá az ezirányú kiadásokat jelentősen csökkenthették az ételben és borban kapott adományok is. A számadó a legtöbbször halat vásárolt, amelynek fajtáját (pl. viza, angolna, harcsa, hering) és milyenségét (szeletelt-schrott, sózott vagy friss-grün) néhány esetben fel is tüntette. Ennél jóval nagyobb kiadási tételt jelentettek a ritkábban vásárolt húsfélék (pl. borjú, marha, ürü, sertés, jérce, kappan, madár, nyúl, vad stb.). Rajtuk kívül az egyetlen nagyobb csoportot a - kolostorénál nyilván jobb minőségű - kiskereskedelmi forgalomból vásárolt bor jelentette. A templomatya gondoskodására kiváló példa, hogy háromszor orvosságot - azaz általában bort, egyszer narancsot (pummerantz) - is vásárolt a testvéreknek betegségük idején (1. táblázat).

Moritz Pál számadásában az e célra fordított összeg nagysága szintén az összes kiadás ötödét (21,6 %-át) adta, ami évi átlagban 23 fontot (18,4 magyar forintot) tett ki. A két számadás között leginkább a vásárlások számában mutatkozik jelentős különbség (2. táblázat).

Kissé mérsékeltebb kiadást jelentett a szerzetesek ruházatának biztosítása. Az esetek nagy részében a templomatyák kámzsaposztót (kuttentuch) vásároltak, ha éppen nem helyi kereskedőktől, akkor bécsi vagy bécsújhelyi utazásuk közepette. Olcsóbb vászonanyagokat csak Moritz Pál vásárolt kis mennyiségben. Emellett Gräzer a testvéreknek hat pár cipőt, Moritz pedig a prédikátornak harisnyát csináltatott és egy kabátot is vett. A posztómetszők bérével együtt így az első számadás a ruházkodásra megközelítőleg 63,5 fontot (15,5 %), a második 39,5 fontot (12,2 %) könyvelt el, ami átlagban évi 13-16 fontot (10,4-12,8 forintot) jelentett.
A templomatyák gondoskodtak a kolostorba és templomba szükséges eszközök beszerzéséről is. Így gyakran gyertyát, fáklyát, tálakat-tányérokat, fedeles korsókat, takarókat, egyszer-egyszer ónkorsót, üstöt, rostélyt, papírt, szappant, Úrnapjára tömjént, négy úti órát (reyssund orr) vásároltak, vagy az esztergályossal serleget, az asztalosokkal asztalt és más bútorokat készíttettek, amelyeket aztán a kárpitos vont be posztóval. A legérdekesebb okvetlenül a magyar István testvér esete, aki 10 schillingért vásárolt egy clavichordiumot, amin a Szent Mihály-plébániatemplom sekrestyése (messner) tanította meg játszani. Ezekre Gräzer kiadásainak 5,6 %-át (kerekítve 23 fontot), Moritz pedig elenyészően keveset, 1,2 %-át (3,5 fontot) fordította.
A város és polgárai számára azonban a rendház és a templom épületein végzett felújítási munkálatok tűnhettek a templomatyák tevékenységének leginkább látványos és kézzelfogható eredményének. Ennek ellenére Gräzer látszólag keveset költött e célra: 1518-ban kétszer egy üveges kereste fel a kolostort, aki bedolgozta 11 font ólom segítségével az üvegezésre beszerzett 300 ablaküvegszemet; 1519 őszén egy napon át ács dolgozott a tetőn, aki felhasznált ehhez 200 zsindelyszeget is; néhány nappal később az általa felfogadott Fritz kőműves beillesztett egy követ a kapu mellett, majd ugyanő egy évvel később megjavított egy tetőt; György kovácsot is többször alkalmazta, aki amellett, hogy az évek során mindenféle munkát végzett a kolostorban, a cellák ajtajainak felfüggesztését is elvégezte (1519 tavasza); talán a zárak javításával foglalatoskodott az 1518 őszén fizetett lakatos is. Az első számadás készítője ezen kívül a kolostor fürdőházában 1519 tavaszán építtetett egy kemencét is. Az anyagárak és a kifizetett bérek kiadásainak 3 %-át, alig több mint 12 fontot (9,6 forintot) emésztettek fel.
Moritz gondnoksága alatt az épületeken jóval nagyobb szabású munkálatokat végeztek. Ő már a kiadási oldal közel 9 %-át (28 fontot, azaz 22,4 forintot) használta fel e célra. Úgy látszik, hogy a munkálatok 1524 tavaszán-nyarán tetőztek: a tető javításához 93 tetőcserép beszerzése után Moritz több alkalommal vámoltatott el Vortenaunál Ausztriából behozott faanyagot: április 26-án 17 kocsival gerendának való fát (zimerholcz), kisvártatva a fuvarosok újabb 3, illetve 8 kocsi épületfát (holcz) szállítottak Sopronba, majd miután két hónap múlva két kocsi deszka (laden) is érkezett Bécsújhelyről, a tetőn öt ács kezdett dolgozni. A munkájukhoz szükséges szegekről ismét a templomatya gondoskodott. 1525-ben a kolostor egy részét talán ki is festették, mivel Moritz ekkor festéket (farib) vásárolt. Ezt követően már csak kisebb összegekről, szegekről és György kovács munkálatairól értesülünk.
A fenntartási költségek utolsó állandó tétele az alkalmazottak bérkifizetése. Egy szakács és egy kocsis jelenléte folyamatosan kimutatható a kolostorban, azzal a megjegyzéssel, hogy 1519-ben még András testvér főzött társaira, akinek egy inas (kuchknecht) segédkezett - ez nem jelentett jelentős megtakarítást, mivel a testvér ugyanúgy megkapta bérét -, 1521-ben pedig egyszerre két kocsis is szolgált a testvéreknél. Látszólag a szakácsnak és a kocsisnak egyaránt évi 6 font vagy 5 forint fizetés járt, amit általában negyedévenként kaptak meg, de nem mindig arányos részekben. Amíg az első számadásban az alkalmazottak nevét is felleljük, és így azt is fel tudjuk mérni, hogy hányan váltották egymást a négy év alatt - például András testvér után Lénárt (1519 vége-1521 tavasz), majd Péter (1521 tavasztól) szakács következett -, addig Moritz elszámolásában mindig csak a "szakács" és "kocsis" megnevezéseket alkalmazza, és csak annyi érdekességről értesülünk, hogy 1524 július elején a testvérek megelégelhették az akkori szakács főztjét, mivel fél év után felmondtak neki. Abban a legényben (pubn), akinek 1518-ban Gräzer egy kabátot vásárolt, feltehetőleg inkább egy szolgálót, semmint egy tanulót kell látnunk,1 a kocsisok amúgy is több alkalommal kaptak kabátot vagy inget a templomatyától. A bérkifizetésekre így Gräzer csaknem 33 (8,1%), Moritz 23 fontot (7%) költött, de ehhez a csoporthoz számoltam azon kisszámú fuvar díjazását is, amellyel a rendtagokat (a testvéreket, a gvardiánt vagy a győri őrt) szállították az alkalmilag erre a célra felfogadott kocsisok.

A gazdálkodás - malmok, rétek, szántók, szőlők »

 
 
   
  készítette: pgw.hu