Home Page Image

Történelem


 


A gazdálkodás - malmok, rétek, szántók, szőlők

A kolostort fennállásától fogva - adatolhatóan 1406-tól - sok esetben adományozták meg kisebb ingatlanokkal, amelyeket a szerzetesek vagy haszonbérbe adtak, vagy saját maguk műveltettek. Az előbbiekből származó pénz- és terményjövedelem, illetve az utóbbi esetben betakarított termés nagyrészt biztosítani tudta a szerzetesek szükségleteinek ellátását. A számadásokból ezzel kapcsolatban levonható következtetéseket - a kizárólag a 16. század előtt birtokolt ingatlanok tárgyalását mellőzve1 - vázlatos formában ismertetem.
Malmok. A Mohács előtti évtizedben a rendházat két malom tulajdonjoga illette meg, amelyek közül az egyik Nyéken, a másik Küklőn állt. Előbbit már 1430-ban örökös haszonbérbe adták egy nyéki lakosnak 8 köböl búza és ugyanannyi liszt terményjáradékért. A haszonbér folyósításának módja a 16. század elejére megváltozott, hiszen az ekkori bérlő, Lőb Péter 1518-1520 között már évi 1 magyar forint adót fizetett, amit csak egy ízben váltott meg 10 mérő liszttel. Utódja, Kastel is pénzben adózott 1525-ben.2 A küklői malom - amit SattlerZsigmond 1493 előtt kelt adománya juttatott a kolostornak - bérlője ezzel szemben mindig terményjáradékot fizetett, aminek mértékéről csak annyi állapítható meg, hogy a nyéki malomnál jóval nagyobb bevételt biztosított.
Rétek, szántóföldek. A legtöbb esetben csak a befizetett pénz- vagy terményjáradékról értesülünk, arról nem, hogy az adott ingatlan merre fekszik. Ami biztos: az Ubermas-dűlőben lévő, "Münichenfeld"-nek nevezett réteket és szántókat a kelénpataki (Klingenbach) jobbágyok bérelték évi 3 fontért, a Harka mellett lévő rétekért pedig a küklői Schiml fizetett általában ugyanennyit, de olykor ezt 2-3 mérő zabbal is kiegészítette. Ezenkívül egyszer-egyszer hallunk egy fövényveremi (Sandgruben) rétről és egy leberpergi földről, a többi parcella - amelyek után a bérlők különböző mennyiségű és fajtájú gabonaterménnyel adóztak - nyilván szintén Sopron dűlőiben helyezkedett el. A Tiefenweg-dűlőben találjuk azt a rétet (Tiefwise), amelyet a templomatyák rendszeres művelés alatt tartottak, évente kaszásokat és szénahordókat fogadva fel a szükséges munka elvégzésére. Ezt 1500-ban Bertalan fuvaros hagyta a kolostorra,1 és egy rövid per után a kolostor birtokolta is egészen 1526-ig, amikor Moritz Pál egy Salczer nevű bérlőnek adta ki, úgy tűnik, évi 5 fontért. A rét a szerzetesek kertjével együtt általában ellátta a rendházat a kellő szénamennyiséggel, vásárlásra csak egyszer, 1521 tavaszán volt szükség.
Szőlők. A templomatya legnagyobb kiadásai és bevételei egyaránt a szőlőművelésből és a borgazdálkodásból származtak. A Fertőrákos (Kroispach) mellett fekvő nyolcad-szőlővel együtt - amelyet Gräzer 1519-ben 16 fontért értékesített - a templomatyák mindvégig művelés alatt tartották a Kreuz- és a Steiger-dűlőben lévő két szőlőt, illetve 1525-től az ekkor feltűnő Buda nevű szőlőt.2 A szőlőmunkákra (többszöri kapálás, szőlőkarók beverése és kihúzása, kötözés, metszés, venyigegyűjtés stb.), szüretelőkre, puttonyosokra, préselőkre-taposókra, fuvarosokra, borkorcsolyázókra, hordókra és pintérekre kifizetett összegek minden évben egy kisebb vagyont emésztettek fel, de - mint fentebb már szó esett róla - biztosította a kolostor és a templom aligha szerény borszükségletét, és még eladásra is jelentős mennyiség maradt. A templommestereknek befizetett, illetve az általuk kifizetett hegyvám (perkrecht) és tized (zehet) ehhez képest jelentős összegnek nem mondható.
Sopron városi ingatlanok és javadalmak. A kolostor a városon belül is rendelkezett olyan ingatlanokkal, amelyekből bevétele adódott. Csupán szerény jövedelmei származtak az alsó fürdőből (unter padstueb), amely alatt feltehetően egy fürdőalapítványt kell értenünk. A bevételi oldal leggyakrabban előforduló tétele, egyben a rendház második legnagyobb jövedelme az oltár- és misealapítványként a kolostorra hagyott összegek kihelyezése után járó éves kamatok (zinsgelt-hauszins) voltak, amelyek külön vizsgálódást is megérdemelnének. A korszakban különösképpen a Három Királyok-oltár, egy 1521-ben alapított misealapítvány, továbbá két örökmécses-alapítvány több száz forintnyi tőkéje forgott a soproni polgárok kezén. A kamat általában 10%-os volt, de találkozunk kivételesen igen előnyös, 4%-ra adott kölcsönnel is, amelyet Gräzer Kristóf vett fel 1522 februárjában, miután lemondott a templomgondnokságról. A pénzmozgást a város felügyelte és a kamatok természetesen a mindenkori templomatyához kerültek.3 A 3. és 5. táblázat összegszerűen is mutatja a különböző bevételek mértékét és egymáshoz viszonyított arányát.

A számadások egyenlegének tanulságai »

 
 
   
  készítette: pgw.hu