Home Page Image

Történelem


 


Nagyboldogasszony - Bencés- templom rövid története

A soproni, Kecske-templomnak is nevezett BENCÉS (egykor ferences) templom a Fő tér déli oldalán emelkedik. XVIII. századi feljegyzések szerint, amelyeket új kutatások is megerősítenek, szentélye és csarnok-hajója 1280-ban épült. Az építtető a ferences rend volt, az alapító pedig Gaisel Henrik, aki vagyonát vezeklésül a ferenceseknek adományozta. A költségekhez később a város is hozzájárult. A torony valószínűleg a XIV. század elején készült.
A XV. század második felében a hajó keresztboltozatát átalakították, valószínűleg tűzvész rongálta meg előzőleg. A XVI-XVIII században jelentősebb változás nem történt, sem az 1590-es földrengés, sem az 1676-os nagy tűzvész nem okozott jelentősebb károkat. Viszont a XVII. században történelmi események játszódtak le benne, 1622-ben és 1681-ben királynét, 1625-ben pedig III. Ferdinánd királyt koronázták meg falai között.
A helyi hagyomány szerint a templom építéséhez szükséges pénzt a közeli erdőben legelésző kecskék kaparták ki - ennek a legendának az alapja a templom több kecske-ábrázolása, valamint a Gaisel család neve, magyarul kecskegida.
1787-ben II. József feloszlatta a ferences rendet is, a kolostort bezárták, a templom egy ideig szénaraktár volt. 1802-ben bencés szerzetesek költöztek a kolostorba, ettől fogva a templomot újra eredeti rendeltetésének megfelelően használták. 1950-ben a bencéseket is elűzték Sopronból, de a Bencés rend befolyása ma újra nő, a kolostor egy része és a káptalanterem restaurálva is van, és ismét van bencés szerzetes falai között. A kolostor teljes felújítása folyamatban van, öregek otthona épül benne.
A templom háromhajós, közel négyzetes alaprajzú hosszházból és a főhajóval egyező szélességű és hosszúságú szentélyből áll. A csarnok és a közel azonos magasságú szentély egységes, áttekinthető, jó arányú teret alkot. A hajókat is és a szentélyt is gótikus keresztboltozat fedi. A hosszház boltozatát négy oszlopszerű pillér tartja. A bordák levéldíszes gyámkövekre támaszkodnak, ezek alatt torz emberfejek vannak. Az oszlopok törzsén, XV. századi konzolokon egykor bizonyára gótikus szobrok álltak, ma barokk szobrok helyettesítik őket. Felettük gazdag kialakítású baldachin helyezkedik el.
A templom nyugati végét karzat foglalja el, a két nyugati pillérhez kapcsolódva. Késő gótikus keresztboltozatú alsó része előcsarnokul szolgál, s a főhajóhoz köríves, a mellékhajókhoz csúcsíves nyílással csatlakozik. A karzatot négykaréjos, áttört kőrács övezi. Az orgonakarzat két szélén freskó van, amelyet talán Dorffmaister, a neves soproni festő festett, aki 1769-ben a kolostorban dolgozott. A karzat és a déli fal csatlakozásánál nyolcszög alapú, tornyocskával fedett halotti lámpás áll. Címerpajzsán két arany csillag között kék levelű ág látható, írásszalagján pedig az 1491-es évszám.
Az orgonakarzat az északi és déli falon egy-egy énekkarzatban folytatódik. A déli kialakítása gazdagabb, alakos és rozettás stukkó borítja. Két hatalmas konzol tartja, amelyek végét kecskék felsőtesteként alakították ki. Valószínűleg kismartoni mester készítette 1630 körül, amikor III. Ferdinánd udvarával együtt Sopronban tartózkodott. Az északi énekkarzat egyszerű, a XVII. század második felében készülhetett. Valószínű, hogy korábban is volt itt hasonló karzat, mert a torony emeletére csak innen vezet feljárat: csigalépcső visz a torony ötödik szintjéig. A torony alját késő gótikus keresztboltozat fedi, itt nyílik a templom északi kapuja. Efelett kívül újonnan restaurált védőköpenyes Madonna látható.
A déli oldalhajó falán nyolcszögletes gyámkőre támaszkodó kő szószék helyezkedik el, amely feltehetőleg a XV. században készült. A szószék jelenleg befalazott csúcsíves ajtaja egykor a kerengőre nyílt. A hagyomány úgy tartja, hogy a beleágyazott fából faragott szószékről prédikált Kapisztrán Szent János a török ellen.
A szentély és a főhajó találkozását egy-egy erősen tagolt pillérköteg hangsúlyozza, ezek tartották a diadalívet. A pillérköteg azonban nem nyúlik le a földig, hanem konzolokra támaszkodik. Fejezetei bimbós-leveles díszűek, amelyek között emberfejek is találhatók. A déli pillérkötegen gazdagon aranyozott, zöldre márványozott rokokó fa szószék helyezkedik el. A virágfüzérekkel, domborművekkel, szobrokkal díszített kiváló alkotás 1754-ben készült, ismeretlen művész munkájaként. A szentély mélyét 1752-ben készített, rokokó díszekkel és szobrokkal gazdagon ékesített főoltár foglalja el, Augustinus Löscher asztalosmester műve. Az oltárképet (Mária mennybemenetele) általában Dorffmaisternek tulajdonítják, de nem lehet az ő műve, mert ekkor még akadémiai hallgató volt Bécsben. Magyarországra 1764-ben jött.
A XVIII. század végén készült mellékoltárok mestereit sem ismerjük. A szentélyben kőrácsos ülőfülke és csúcsíves szentségház látható, mindkettő a XIII. század végén készült. A szentély falán jobbra az említett koronázási emlékfelirat látható, balra egy beépített szarkofág. A templomban látható barokk faszobrok a XVII. század közepéről származnak.
Széchényi Antal síremléke 1770-80 körül készülhetett, az elhunyt mellszobrát, bánkódó nőalak és a család címere ékesíti.
 
 
   
  készítette: pgw.hu